Tavirózsa a Hévízi-tóban

A Hévízi-tóban ugyan a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba L.var. minor) az őshonos, de ma már a rózsaszín virágú tündérrózsák uralják a tavat. A fehér virágú tavi rózsák a tóból kiszorultak, de még sokat találhatunk belőle a kifolyón.

Richard Bright angol orvos-utazó is megemlékezik már a különleges tavi rózsákról 1815-ből származó könyvében.  Az 1800-as évek végén több kísérletet is tettek különféle tündérrózsafajok telepítésére, végül az indiai vörös tündérrózsát (Nympaea rubra var. loniflora) sikerült Lovassy Sándornak, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanárának meghonosítania a tóban 1898-ban.

A hévízi tavirózsa késő ősszel is virágzik

A tündérrózsa virágaiban ősszel is sokáig gyönyörködhetünk, mert a virágzás júniustól egészen november végéig tart. Ősszel a tündérrózsák visszahúzódnak az iszapba és tavasszal hajtanak ki ismét.

Különlegessége, hogy a tavirózsa virágai késő éjjel nyílnak és csak másnap délelőtt csukódnak be a szirmai. Ha azonban az idő borongós, akkor egész nap nyitva maradnak. Egy virág három napig virágzik.

A ciklámen színű virágok 5-7 cm-re emelkednek a gyógyvíz fölé, szárai azonban 4-5 méter mélyre kúsznak az iszapba. Egy tő akár 10-20 levelet is fejleszt, ezek borítják be a hévízi tavat.

Még egy további érdekessége, hogy a tavirózsák vándorolnak, mintegy öt évente új helyet keresnek maguknak a tóban.

A tavirózsa nem csak varázslatosan szép látványt nyújt, hanem igen fontos szerepe van a tó életében is. A tó nagy részét beborító virágok hatékonyan fékezik a víz lehűlését, a tavirózsa levelei ugyanis a tó párolgását fékezik. A fenéken szertekúszó indák pedig a rádiumos gyógyiszapot védik. (A tavat övező véderdő is szerepet játszik a gyors vízhőfokcsökkenés megakadályozásában, mert útját állja a párát felszaggató szélnek.)

A hévízi tavi rózsa a tropikus Kelet-Indiából, közelebbről Bengália mocsaraiból, lassú folyású sekély vizeiből származik.

A tündérrózsa természetesen védett növénye a Hévízi tónak, virágát leszakítani és bolygatni tilos.

A tündérrózsa mitológiája

Az egyiptomi fehér és kék tündérrózsa virága a bőségnek és a jólétnek volt a jelképe, és mint ilyent, Egyiptom királyának és hitvesének, Ozirisznek és Ízisznek szentelték. Ugyanakkor a halálnak, majd az örökké megújuló életnek is a szimbóluma volt. Így a múmiákat kék és fehér tündérrózsa virágokkal koszorúzták. Az egyiptomiak nem csak tisztelték a tündérrózsát, hanem táplálékként is felhasználták; magvait lisztté őrölték és lepényt sütöttek belőle.

A tündérrózsa rokona a lótusz a hindu mitológiában az univerzum bölcsője. Amikor az özönvíz elsöpört mindent, a vizek tetején fekvő Visnu köldökéből virágzott elő. Ebből emelkedett ki Brahma, a Teremtő és létrehozta a világot. Visnu lótuszt tart az egyik kezében, ez az a virág, mely a vizek formátlan végtelenségéből teljes pompájával teríti szét szirmait, szimbolizálja a mindenséget. A védák lótusz alakúnak említik az emberi lény legbelsőbb magját, ahol a lélek lakozik, míg a hinduk és buddhisták ahhoz az emberhez hasonlítják, akit nem érintenek meg a világ bűnei. Néhány lótuszvirágnak régebbi szimbolikája van. Az indiai irodalom örökzöld témája a reggeli nap első sugaraira ébredő és kinyíló lótusz.

Forrás: heviz.hu

Nézze meg az alábbi felvételen, hogy bontja ki a szirmait a tavirózsa a hévízi tavon.